Mikor megkérdezik, mit látok benned, csak lehajtom a fejem, elmosolyodok,
és nem mondok semmit sem, mert nem akarom, hogy ők is beléd szeressenek.

2012. június 25., hétfő

Kezdet



Sziasztok. Igazából nem tudom hol kezdjem, rövid akarok lenni, de túl sokat beszélek, úgyhogy bocsánat a hosszú semmiért. :D

A szereplőket már láthatjátok a jobb oldalon, illetve a fejlécen is. És akkor rögtön rátérnék kicsit a pilótákra. Miért pont ők a főszereplők? Nos, egyszerű: imádom őket, a kedvenc pilótáim. És just saying: Schumit 3éves korom óta szeretem, Sebit 2009 óta, úgyhogy nem divatdrukkerkedés közben pattant ki a fejemből a történet ötlete. Igazából 2010 óta gondolkozok ezen és meg is írtam már majdnem az egészet, csak aztán rájöttem, hogy nem vagyok vele megelégedve, úgyhogy egyszer csak töröltem – kár volt, mert egy nagycsomó jó ötlet elveszett így, de sebaj, megpróbálom jól összehozni. Jaj és a drága Nico. Na, hát őt úgy igazából 2010 óta szeretem, azt hiszem rá akkor figyeltek fel igazán, hogy Schumi csapattársa lett és satöbbi, satöbbi. De valójában amióta a F1-ben van, azóta kedvelem őt, csak a szeretet az két éve ért utol. :)

Nem ígérem, hogy minden héten vagy mindennap jelentkezek új résszel, mert az a helyzet, hogy a későbbi dolgokhoz rengeteg minden eszembe jutott, úgyhogy kisebb részleteim vannak már az idei szezonnal kapcsolatban, meg a 2011-eshez is írtam, viszont a történet 2010-ben kezdődik… Úgyhogy lehet, hogy kicsit hamarabb átugrom ezt az évet és a ’11-eset is, mert a 2012-es versenyek emlékeit, érzelmeit azért könnyebben felidézem, mint a tavalyiakat vagy a még régebbieket – nem akarok kitalálni végeredményeket, marad az eredeti és akkor mindenki jobban jár. :D

Na, szóval all in all (bocsi, a twitter hatása ez a sok angol kifejezés XD) jó szórakozást hozzá és remélem valamennyire azért tetszeni fog! :)<3
Puszilok mindenkit. <33


Cirkusz az élet


Hol is kezdjem a történetem? Tudom, az elején kéne, de hol van az én történetem eleje? Már anyu pocijában is az autók dübörgését hallgattam Mozart lágy muzsikája helyett… Na jó azt hiszem tényleg jobb, ha a legelején kezdem.
Híres családból származok, a nagybátyám a Forma 1-es világbajnok Michael Schumacher. Ő a világ legjobb fej nagybátyja, imádom. Már a második apukámként tekintek rá, hiszen annyit volt velem kicsi koromban és szinte az egész életemet vele éltem le eddig. Emellett remek nagybáty és nagyszerű barát is. Imádom a Forma 1-et és már az első születésnapomkor kint lehettem életem első futamán – habár az egész család bizonygatja, hogy már azelőtt is voltam kint, de hát melyik csecsemő emlékszik a pár hónapos élményeire?! A szüleimen kívül őt szeretem a legjobban a családból. A hétvégéket folyamatosan vele töltöm, mióta betöltöttem a tizenhatot. Anyuék ugyanis kikötötték, hogy ha betöltöm a tizenhatot már nem fognak elkísérni Schumival, mivel akkor bizonyára már neki se kell folyton engem dédelgetnie, megtalálom a helyemet magam is. Ők ezt bizonygatták, de hát sose kellett sokat vigyázni rám, tényleg rendes voltam. De amit a szülők mondanak olyan, mint a szentírás. Így hát, amikor betöltöttem a megbeszélt életkort bármikor elmehettem drága nagybátyámmal a szabadedzésekre, időmérőkre, futamokra.
Sosem menőztem a suliban se azzal, hogy én vagyok az unokahúga, de hamar kiderült és azután már mindenki fontos személynek tartott, ami azért nem volt rossz egy szürke kisegérnek az iskolapadban. Jelen pillanatban pedig az iskolával az a helyzet, hogy levelező szakon vagyok egy német egyetemen, így míg esténként a nagybátyám a telemetriai, én a gazdasági papírokat és a több száz oldalas könyveket böngészem. Konkrét célom még nincs, de örülnék, ha a Forma 1-ben helyezkedhetnék el, és ezzel is tovább vihetném a Schumacher nevet a sportban.